A szoptatás nem csak táplálkozás a kisbabák számára, hanem a védelem, kötődés, biztonságérzet, megnyugtatás, fájdalomcsillapítás miatt is nagyon fontos. A cicivel a legegyszerűbb, és legkönnyebb a babák megnyugtatása. A szoptatás egy komplex gondoskodás, kapcsolódás, a biztonság és bizalom megalapozásának legfontosabb eszköze.
Az igény szerinti szoptatással a mellek csomósodása, elnehezülése és a fejés elkerülhető. Ha a kisbaba korai éhségjelekre, mocorgásra, fejforgatásra gyakrabban mellre kerülhet, (8-12 alkalom/24h) mielőtt a mellek fájdalmasan feszülni kezdenének, megelőzhető a mellek túltelítődése, és a kisbaba ügyesebben boldogul, mint egy feszülő mellel.
Fontos a kényelmes, tartósan fenntartható szoptatási testhelyzet megtalálása. Az a póz a megfelelő, melyben a baba nem passzívan, hanem aktívan vehet részt. Ne mi boruljunk a babára, és toljuk be a mellet a szájába, hanem kényelmesen dőljünk hátra, és őt borítsuk magunkra, miközben közel húzzuk magunkhoz.
Az édesanya kényelme is nagyon fontos, ezért a hátat, karokat párnákkal meg lehet jól támasztani.
A mell a baba szintjén legyen, az orrával egy magasságban. Szoptatás közben has a hashoz szorosan simuljon egymáshoz, karocskák a mell két oldalán helyezkedjenek el, álla nyomódjon a mellbe, orra messzebb legyen tőle.
A babák nem egyformák, vannak nyugodtabb és vannak érzékenyebb csecsemők. Ha hajlandóságot mutat a szopizásra, rövid időn belül kerüljön mellre, mielőtt dühbe gurul, mert akkor már sokkal nehezebb a mellre tétel, és nagyobb a valószínűsége a mell hámsérülésének is.
Fejét ne fogjuk, ne korlátozzuk, mert a baba erre általában úgy reagál, hogy megmerevedik, ha akadályba ütközik, és nem fogja hatra hajtani a fejét, ami a mély mellre tapadáshoz elengedhetetlen.
A fül-váll- csípő tengelye egyenes. Feje kissé hátra biccentve, álla kissé benyomja a mellet, orra épp, hogy eléri a mell felső részét. A bimbóudvar alsó részéből többet vegyen be, mint a felsőből. Ajkak kifelé fordulva, tompaszöget zárnak be, mintha egy hamburgerbe harapnának épp bele.
Az édesanyák által legkedveltebb testhelyzet a bölcsőtartás. Az első hetekben, amíg ismerkednek és szépen egymásra hangolódnak, az oldalt fekve szoptatást, kereszttartást, a nyugágy pózt és a hónalj tartást javaslom. Próbáljanak ki minél többet ezekből, hogy lássák, melyek a mindkettőjük számára komfortosak.
A kisbabákat saját beépített reflexeik és ösztönös mozgásaik segítik. Ha a baba a fejét rázza, ha kifordul a helyzetből, ha sírni kezd, ha a mellet elengedi, jelezni szeretné, hogy nem jó valami abban a helyzetben.
Lehetséges, hogy a fejét fogva korlátozzuk a mozgásban, a tejfolyás erős vagy gyenge, vagy a büfi zavarja. Oldalra hullámzó, „hastáncos” mozgásai általában a büfi és puki felszínre jutásában segítik őt. Büfizés előtt általában elengedik a mellet, és némelyik baba nyűgös is lesz, mielőtt kitör a levegőbuborék.
Nagyon fontos, hogy a baba a komfortszopizást is a mellen tudja tölteni, és ne a cumi legyen ennek az eszköze. A babák egyre inkább megnyugszanak, ellazulnak, elfáradnak és elálmosodnak szoptatás közben. Ez jelzi, hogy egyre inkább megelégedettek. A szoptatásnak nincsen adagja, mert a kisbaba nem mindig kíván ugyanannyit, mert nem ESZIK, hanem SZOPIK. A mellek nem tejtároló, hanem tejtermelő szervek, szoptatás közben termelődik az anyatej legalább 60 százaléka. Minél többször szopizik a baba hatékonyan, annál több tej termelődik. A kisbaba a legjobb „fejőgép”, mert sokkal ügyesebben tudja kiszívni a tejet a mellből bármelyik gépnél.
Ha gyakran részesítjük szeretetteljes, biztonságot nyújtó ölelésünkben, folyamatosan megerősítjük abban, hogy a környezete figyel rá. A tejtermelés a kezdeti hetek igény szerintisége miatt szépen be fog indulni. A szoptatás egy tanulási folyamat mamának és babának egyaránt. Kell neki pár hét, mire mindketten megtanulják. Addig elvárások nélkül kell tudni megélni a napokat, türelemmel saját magunk felé is, hogy ez a nehéz időszak pár hét múlva már a múlté.
Írta: Czákné Varga Ildikó területi védőnő, IBCLC laktációs szaktanácsadó